Hát most hétvégén szinte folyamatosan a busz alatt feküdtem. Megpróbáltam a költségeket minnél jobban lecsökkenteni azzal, hogy az alvázvédelmet lekaparom/kalapálom/levarázslom. Na ez utóbbi még gyakorolnom kell. Holnap a homokfúvós fogja a maradékot lekaparni. Ha sokat hagyok akkor sokat kér. Az élet már csak ilyen. Szombaton a féknyergeket próbáltam kilazítani, de mikor elhajlítottam megint egy kulcsott, akkor úgy döntöttem, hogy lassan többe kerül a szerszám amit rááldozok mint, ha lefexelem. Vasárnap ÉdesApámmal nekiveselkedtünk megint és sikerült. Baloldalinak neki esett és utána a jobb oldali már mint a vaj úgy jött ki. Biztos megijedt a másik láttán.
És ha már ennyire könnyen és sikeresen belelendültünk a leszerelésbe, akkor gondoltam próbáljuk meg a híres 4-5 órát belefeccolt kormánymű széteszedésbe. Apám megtalálta a szomszédnál a gömbcsukló kinyomóját és kevesebb mint EGY perc alatt szédszedte. Na hát igen. Ehhez már nem igen tudtam szólni. Végig gondoltam, hogy milyen szép dolgokat is tudtam volna csinálni abban az "elvesztegetett" 4-5 órában, amit ráfeccoltam. De hát ez így szép. Nem igaz?
Utána már csak a gyors kipakolás maradt. Gondoltam én gyors. Kipakolás gyors is lett volna, hogy ha lett volna hova pakolni annyi cuccot, mennyi volt a buszban. De azért sikerült. Hát most így állok. Úgy érzem, hogy most egy nagy lépés fog következni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.